Nyílt levél dr. Pintér Sándor belügyminiszter úr részére

dr. Pintér Sándor belügyminiszter úr részére
Belügyminisztérium
1051 Budapest, József Attila u. 2-4.

Tisztelt Miniszter Úr!

Örömmel vettük tudomásul, hogy a kormány kiemelt helyen kezeli az állampolgárok biztonságát, azon belül is a családok biztonságát. Üdvözöljük, hogy a „Nemzeti Együttműködés Programja” (a kormányprogram) egyik célja „gyermekeink és szüleink biztonsága, családunk és értékeink védelme”, valamint hogy követelményként jelöli meg, hogy „a törvény az áldozatokat védje, ne az elkövetőket”. Egyetértünk a Program megfogalmazásával: „A védelem jogának biztosítása nem pénz, hanem akarat és szándék kérdése.”

Mint a párkapcsolaton belüli erőszakkal foglalkozó civil szervezeteknek, munkánk, épp ezzel a céllal összhangban, a gyermekek és bántalmazott nők biztonságának előmozdítása. Ezért különösen üdvözöljük a Nemzeti Együttműködés Programjában megjelenő elköteleződést, mely kimondja, hogy „[n]incs mentség és nincs kifogás, ha a kormány nem tudja garantálni a magyar polgárok védelemhez való jogát.” Az áldozatokkal folytatott munkánk során azonban tapasztaljuk, hogy az egyik legnagyobb akadály a törvénytisztelő felnőtt állampolgárok, és a gyermekek, azaz áldozatok előtt, hogy a törvény és annak alkalmazása nem tesz különbséget egyértelműen az elkövetők és az áldozatok között.

Nem kell bemutatnunk Miniszter Úrnak a partnerkapcsolati erőszak elterjedtségét. Elég arra utalnunk, hogy évente több százezer nő válik erőszakos, nem ritkán életveszélyes támadás áldozatává, és ellentétben a férfiakkal, az elkövetők legtöbbször partnerei vagy volt partnerei az áldozatnak. Így a magyar társadalom és a magyar választópolgárok több mint felét kitevő nők biztonságát nem elsősorban a közszférában, hanem otthonukban kell garantálni − a törvényeknek és a hatóságoknak is.

A határozott büntetőjogi fellépés elmaradása valójában védi a kapcsolaton belüli erőszak elkövetőit. Eközben hiányoznak vagy nem működnek az áldozatok védelmére hivatott intézkedések. Mára például konszenzus alakult ki a jogászi szakmában arról, hogy a büntető-eljárásbeli távoltartás jelenlegi szabályozása nem jelent valós védelmet a bántalmazottaknak. A jogszabályokban gyökerezik annak el nem ismerése is, hogy ezek az elkövetők általában évek során át követik el egyre súlyosbodó erőszakcselekményeiket, mire az igazságszolgáltatás látókörébe kerülnek. A jelen helyzetben így jellemző az is, hogy az ítélkezési gyakorlat jogszabályokban gyökerező hiányosságai miatt az elkövetőket felmentik, nem letöltendő szabadságvesztéssel, vagy csupán pénzbüntetéssel sújtják, amelyek mindegyike az erőszak fennmaradásához és az áldozatok további kiszolgáltatásához vezet. Így határozottan üdvözöljük a gyermekek és szülők biztonságát célul tűző kormányprogramot, és az erőszak elleni szigorúbb fellépést.

Az áldozatok érdekeit képviselő civil szervezetek reménnyel tekintenek a kormányprogram megvalósulására, hiszen a kormány azt ígéri: „Mi mindenkinek védelmet garantálunk, aki vállalja a törvények tiszteletét.” Ügyfeleink vállalták a törvények tiszteletét, és törvényes úton várnak védelmet az erőszaktól, mely saját otthonukban éri őket olyan személyek részéről, akiktől tiszteletet és szeretetet kellett volna kapniuk. Felkérjük tehát Miniszter Urat, hogy tájékoztassa a társadalmi szervezeteket, az általuk képviselt áldozatokat, és az ország lakosságát, hogy a kormány elsősorban közbiztonságra koncentráló programjában van-e és hol van helye a bántalmazott nők védelmének.

Milyen konkrét intézkedéseket terveznek a párkapcsolaton belüli erőszak leküzdése, vagyis az elkövetők felelősségre vonása és az áldozatok védelme érdekében? Tervezik-e a partnerkapcsolati erőszak önálló tényállásként vagy minősítő körülményként való kodifikálását? Át kívánják-e alakítani a távoltartás működőképességét akadályozó eljárásjogi szabályokat? Milyen konkrét együttműködést terveznek e kérdésben a nemzeti erőforrás miniszterével, akinek a 212/2010. (VII. 1.) kormányrendelet szerint feladat- és hatáskörébe tartozik, hogy „közreműködik a kapcsolaton belüli erőszak elleni fellépés feladatainak ellátásában” (71. § (2) c). Számíthatunk-e rá, hogy a kapcsolaton belüli erőszakkal kapcsolatos kormányzati tevékenység végzése során együttműködnek velünk és felhasználják a párkapcsolati erőszak áldozatainak ellátása és segítése során felgyűlt évtizedes tapasztalatunkat?

Mielőbbi válaszát várva, üdvözlettel:

Tüdő Petra                                        
elnök                                    
PATENT Egyesület                           
1087 Budapest                         
Stróbl A. u. 7.D.2. 355.                       

Tóth Györgyi
elnök
NANE Egyesület
1447 Budapest
Pf. 502

Budapest, 2010. augusztus 18.