Ónody-Molnár Dóra: Gyerekprostitúció pedig nincs - mégis sokan megszenvedik

A szabálysértési törvény módosításával a fiatalkorú elkövetők is börtönbe kerülhetnek, így azok a kiskorú prostituáltak is, akik erőszak nyomán kerültek utcára. Egy fideszes képviselő, Ékes Ilona szót emelt érdekükben a belügyminiszternél. Pintér Sándor válaszának lényege, hogy nincs is gyerekprostitúció, azon kevesek pedig, akik erre adták a fejüket, önként tették.

Az Alkotmánybíróság a közelmúltban megállapította, hogy a prostituáltak részére kiadandó orvosi igazolásról szóló, 1999-ben hozott rendelet nemzetközi szerződésbe ütközik, ezért a jogszabályt 2011. december 31-i hatállyal megsemmisítette. Az AB nem az orvosi vizsgálat szükségességét vizsgálta, hanem az ezt igazoló iratról állapította meg, hogy ütközik az 1950-ben megfogalmazott New York-i egyezménnyel, amihez 1955-ben Magyarország is csatlakozott. Ezzel kötelezettséget vállalt arra, hogy bünteti a prostitúcióból hasznot húzó, illetve arra épülő cselekményeket, így például a bordélyházak működtetését, a kizsákmányolást, az emberkereskedelmet. Az aláírók vállalták, hogy intézményeiken keresztül mindent megtesznek a prostitúció visszaszorításáért és megelőzéséért, segítik a prostituáltak visszakapaszkodását, reintegrációját.

Az egyezmény ebből következően tilt minden olyan szabályozást is, amely elősegíti a prostitúciót, megalázza, sérti a prostituáltakat. Ezen tiltások körébe tartozik, hogy nem lehet a prostituáltakat semmilyen módon nyilvántartani, lajstromba venni. Kiemelten tiltja, hogy igazolvány kiváltására kötelezzék a prostituáltat. A bárca viszont igazolvány, ráadásul annak kiállításakor elkerülhetetlen a nyilvántartásba vétel, miközben az irat megbélyegző és sértő. Az AB szerint a bárcarendelet ezért alkotmányellenes, és ezért ütközik a New York-i egyezménnyel.

Intenzív terepmunkát végző szociális munkásoktól megtudtuk: a rendőrök számos indokkal büntetik a közterületen álló prostituáltakat. Szabálysértést követnek el, ha közvetlenül az autóút mellett vagy ha nem a türelmi zónának kijelölt területen állnak. Akkor is szabálysértési eljárást indíthatnak ellenük, ha nincs náluk személyes irat (ilyenkor általában beviszik őket a kapitányságra) és ha nincs érvényes egészségügyi kiskönyvük. A most megsemmisített jogszabály arról rendelkezik, hogy a prostituáltnak háromhavonta kell orvossal igazoltatnia, hogy nincs nemi úton terjedő betegsége, és ezt a tényt egy a köznyelvben bárcának nevezett igazolással kell bizonyítania.

– Irdatlan bírságokat kapnak a lányok – mondja egy a neve elhallgatását kérő utcai szociális munkás, hozzátéve, hogy semmi nem múlik a bárcán: az egészségügyi papír hiánya huszadrangú kérdés. Azokat a lányokat, akik nem a kijelölt zónában állnak, gyakorlatilag bármiért megbüntethetik, és meg is teszik. A rendelet eltörlése ugyanakkor könnyebbséget jelent az agyonzaklatott prostituáltak életében. Az egészségügyi papír beszerzése ugyanis drága. A prostituáltak.hu oldalon a legolcsóbbnak feltüntetett vizsgálat ára 18 ezer forint, értesüléseink szerint ez a szolgáltatás a Földi Ágnes-féle érdekvédelmi szervezet berkein belül működik. A vizsgálat átlagára ennél magasabb, a bőrés nemibeteg-gondozókban általában több tízezer forintot kérnek a papír kiállításáért.

1999-ben, amikor még csak tárgyaltak a bárcarendeletről a politikusok és a szakemberek, Betlen Anna közgazdász, emberi jogi aktivista a Szociális és Családügyi Minisztérium munkatársaként véleményt írt a jogszabálytervezetről. Ez többé-kevésbé egyezett az AB mostani indoklásával. Vagyis, ha 11 éve szakmai vita alakult volna ki a készülő jogszabályról és időben kiderül annak alkotmányellenessége, akkor a prostituáltakat ennyivel is kevesebb okért lehetett volna megalázni, megbüntetni, elzárni. Azonban a most megsemmisített bárcarendelet csak egy a sérelmek közül. – Magyarország számos más ponton is sérti a New York-i egyezményt – fűzi hozzá Betlen Anna.

– A dokumentum tiltja a prostituáltak büntetését, zaklatását. Nehezebben megfoghatóan ugyan, de egész szellemiségében sérti a dokumentumot a türelmi zóna kijelöléséről rendelkező jogszabály. A szabályozás gyakorlatilag kizárólag a prostituáltat célozza, vele kapcsolatban fogalmaz meg kötelezettségeket, őt szorítja zónába, miközben a törvényalkotó is elismeri, hogy a prostituált bűnözés áldozata. Az AB döntése nyomán az év végéig hatályos az alkotmánysértő jogszabály. Addig a prostituáltaknak még legalább kétszer kell fi zetniük a bárca kiállításáért, és még közel egy évig kell szabálysértési eljárással szembenézniük, ha nincs náluk efféle igazolás.

Ékes Ilona, a Fidesz parlamenti képviselője nemrégiben levélben fordult Pintér Sándor belügyminiszterhez a prostitúció szabályozásával kapcsolatban. A képviselő jelezte, hogy Magyarország még csak kísérletet sem tesz a New York-i egyezmény aláírásával vállalt kötelezettségek betartására. Ékes Ilona a legaggasztóbbnak a gyermekprostitúció jelenségét tartja. Jogi anomáliának minősíti, hogy miközben a büntetőtörvénykönyv a 18 év alatti prostituáltat megrontás, azaz bűncselekmény áldozatának tekinti, addig a szabálysértési törvénykönyv szerint ugyanezt a kiskorú lányt meg is lehet büntetni, ha például felkínálkozik, türelmi zónán kívül áll vagy éppen nincs nála bárca. A szabálysértésekről szóló törvényt az Országgyűlés tavaly nyáron módosította, így a fiatalkorú – vagyis a 14 évesnél idősebb, de 18-nál fiatalabb – szabálysértőket őrizetbe lehet venni, a bíróság pedig elzárásra is ítélheti őket. Az új törvények első fiatalkorú elzárásra ítéltje egy 17 éves borsodi lány volt.

„Meggyőződésem, hogy fiatalkorúak esetén fogalmilag nem beszélhetünk önként választott tevékenységről, legtöbbször fenyegetés, kényszer és erőszak hatására kerülnek az utcára fiatal lányok. Emberi jogi tekintetben egyértelmű, a prostitúció a gyermekek fizikai, lelki és anyagi kizsákmányolásának súlyos formája, a sérülékeny helyzetűek kiszolgáltatottságával való visszaélés”, írja Ékes Ilona, aki azt kérdezi a belügyminisztertől: készül-e olyan program a BM-ben, amely kifejezetten a gyermekprostitúció visszaszorítását célozza. „Úgy gondolom, ezeknek a kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatal lányoknak a védelmét az államnak el kell látnia”, fűzi hozzá a képviselő. Ékes Ilona konkrét javaslatokat is megfogalmaz, így a szabálysértési törvény tiltott kéjelgésre vonatkozó szabályozásának módosítását, egy gyermekprostitúció ellenes akciócsoport létrehozását, illetve hogy a minisztérium tárja fel a gyermekprostitúció társadalmi okait.

Pintér Sándor válaszában részletesen hivatkozik az egyezmény előírásaira, anélkül, hogy reflektálna Ékes azon felvetésére, hogy a kötelezettségekből szinte semmit sem tart be az ország. Pintér Sándor szerint Ékes Ilona felvetése téves, mert tapasztalataik szerint a kiskorú prostituáltak nem fenyegetés és kényszer alatt, hanem önként válnak prostituálttá. „Sajnos egyre több lány anyagi haszonszerzési szándékkal, önként árulja a testét”, áll a belügyminiszter válaszában anélkül, hogy megjelölné, milyen hivatalos kutatásokból, statisztikákból szűrte le ezeket a következtetéseket. Pintér azt javasolja, Ékes forduljon az oktatási államtitkársághoz, hiszen a megelőzés az iskola feladata, a rendőrség csak „jelzőrendszeri tagként” tud közreműködni.

A belügyminiszter azt írja, megvizsgálva az utóbbi öt év statisztikai adatait, „megállapítható, hogy a tizennyolc év alatti prostituáltak előállítása egy közel kétszázezer fős lakosságú megyei jogú város kapitányságán kb. évi két fő. Kisebb kapitányságokon pedig még ennél is ritkább a gyermekprostitúció. (…) A statisztikai adatok és tapasztalatok tehát nem indokolják a rendőrségen a bűnmegelőzési alegységeken túli, külön gyermekprostitúció ellenes akciócsoportok létrehozását”. A belügyminiszter tájékoztatása és az általa idézett rendőrségi statisztikák szerint tehát Magyarország olyan hely, ahol nem létezik a gyerekprostitúció.

Rozgonyi Attila, a Kornis Klára Gyerekotthon vezetője néhány hete a Magyar Nemzetben arról beszélt, hogy az ott lakó gyereklányok közül sokan a gyerekprostitúció áldozataivá válnak. „E helyütt kell megjegyezni, hogy valakik használják ezeknek a kiskorú lányoknak a testét, így a hatályos Btk. szerint bűncselekményt követnek el. Nem tudunk róla, hogy ilyen eljárást indított-e valaha is bárki ellen a rendőrség”, mutat rá Betlen Anna.

És végül a jogi anomáliáról: Pintér leírja ugyan, hogy a Btk. bünteti azt a személyt, aki tizennyolcadik életévét még be nem töltött személlyel létesít ellenszolgáltatás fejében szexuális kapcsolatot, azonban hozzáteszi: a „prostituáltként előállított gyermek- és fiatalkorúak megkérdezése, illetve az esteleges prostitúcióra kényszerítés körülményeit megvizsgálva elmondható, hogy a tetten ért fiatalok szinte kizárólag saját akaratukból folytatják e tevékenységet”.

„S jött egy kocsi, s abba ült egy fiú, azt hittem hazavisz anyuékhoz. (…) De én akkor komolyan nem tudtam, hogy az is strici. Elvitt engem az ő megyéjükbe. Ő meg mondta, hogy Siófokra visznek. Én meg mondtam nekik, hogy fiatal vagyok, hazudtam nekik, hogy még csak 11 éves vagyok, elszöktem anyuéktól, nem is tudom, hogy mi hogy van, én még érintetlen vagyok. Sokféleséget hazudtam nekik, Ők meg mondták, hogy ne adjam a dumát, tudják, hogy ki vagyok. Ha nem tetszik, akkor szagolom alulról az ibolyát. Én meg erre nagyon megijedtem, megtettem mindent, amit kértek.”

„Mielőtt utcára kerültem, megerőszakoltak. Annyi volt az egész. Megerőszakolt és ez nekem nagyon fájt. Gondoltam, hogy hát így jobb lesz nekem. És pénzem is lesz, és nem fogok éhen halni, meg intézetbe kerülni. Én akkor voltam 13 éves.”

(Részletek Csillag Ádám: Nincs kegyelem a földi pokolban című, a gyerekprostitúcióról szóló dokumentumfilmjéből)

Ónody-Molnár Dóra, Népszabadság, 2011. január 27.